Névváltozások a Tátrában

2006. június elsejétől egy régi tévedést hivatalosan is korrigáltak: a szlovák nyelvű névhasználatban minden "Český" nevű helyet "Ťažký"-ra neveznek át a Magas-Tátrában.

Illetve nem is át, hanem vissza: ezeknek a helyeknek az eredeti elnevezése "cešky" volt, ami a gorálok (a Szepesi-Magurán élő népcsoport) nyelvén "nehezet" jelent. Ezt értette félre Albrecht Sydow porosz geográfus, és ő már mint "böhmische" (cseh) hivatkozott rájuk. Ez a névhasználat átkerült aztán a magyar nyelvbe is.

A szlovákoknál már korábban is volt próbálkozás az eredeti elnevezés visszaállítására, de a csehszlovák időkben a baráti cseh népre való tekintettel ez elmaradt, egészen idáig.

Posted In

Elkezdődött a síszezon a Tátrában

November 11-én kezdetét vette az idei síszezon. Jelenleg csak a Csorba-tó hóágyúzható pályái működnek, de érdemes figyelni a hójelentést, (itt az oldalon balra lent a "Hasznos linkek" között), nemsokára beindulhatnak a felvonók a többi helyen is.

Posted In

Épp két éve volt a nagy tátrai vihar

"Elpusztult a Tátra"
"A Tátra már sosem lesz olyan, mint amilyennek megismertük"
"Valósággal leborotválta az orkán a Magas-Tátrát"
"A Tátrai Nemzeti Park gyakorlatilag megsemmisült"
Ilyen és ehhez hasonló híreket olvashattunk két éve.
A hatás a mai napig tart: fórumokon sokan kérdezik, hogy vannak-e már fák a Tátrában, ill. hogy inkább nem is mennek oda, mert nem szeretnének szembesülni  a lehangoló látvánnyal. Azt kell mondanom, hogy nem csak a vihar, hanem a média is nagy károkat okozott.
A pusztítás elképesztő méretű volt ugyan, de a Tátra sem kicsi. A vihar egy kb. 2,5 km széles és kb. 30 km hosszú sávot tarolt le, indokolatlan tehát azt mondani, hogy elpusztult a hegység. (Ide kattintva pirossal jelölve láthatjátok a viharzónát.) Ami szerencsétlenség, hogy a vihar sávja pont a legsűrűbben látogatott területeknél húzódik, a hegység déli lábánál. A legtöbb ember csak idáig jön el, nem megy fentebb, pedig akkor láthatná, hogy igen kiterjedt fenyvesek vannak most is még a déli oldalon is, az északiról (ahol a völgyek is hosszabbak) nem is beszélve.
Az sem közismert, hogy ez a vihar nem is példa nélküli.

Tátraszéplak, 1915

Tátraszéplak (Tatranská Polianka) 1915-ben. A forrás ismét a TatryBLOG

Posted In

Az utolsó túranapok

(Lőrincz László írása, köszönet érte!)

Előzmények:
Családi kirándulásainkról korábban is készültek beszámolók, de azok eddig nem aknázták ki a modern technika adta lehetőségeket. Mivel tavaly karácsonyra a család birtokába került egy Canon Powershot 520 típusú digitális gép, úgy gondoltam megpróbálolkozom én is egy ilyen jellegű beszámolóval.
Először 2004 nyarán látogattunk el a Magas-Tátrába (feleségem kivételével, aki már gyerekként sokszor járt ott). A három gyereket (Orsi akkor 6 és fél, Lala 3 és fél, Anti pedig fél éves volt) felpakolva 5 napot töltöttünk ott. A rengeteg eső mellett csak a vízesésekre és a Csorba-tó (Štrbské pleso, 1346 m) körülsétálására jutott lehetőség.
2005-ben már több szerencsénk volt az időjárással. Jártunk ismét a vízeséseknél, Kő-pataki-tónál (Skalnaté pleso, 1751 m) és a Lomnici-csúcson (Lomnický štít, 2633 m). „Nagy” túránk a Tarajka (Hrebienok, 1285 m)  – Sziléziai ház (Sliezsky dom, 1670 m) – Tátraszéplak   (Tatranská Polianka, 1005 m)  útvonal volt.
Idén először nem nyáron, hanem ősszel, az iskolai és óvodai szünetben indultunk neki. Úgy döntöttünk, hogy a legkisebb gyerekünket a nagyszülőkre bízzuk, mert a saját lábán még nem jutna messzire, én pedig nem érzem magamat annyira jó erőben, hogy egy majd három éves gyereket végig a hátamon cipeljek.

0. nap (2006. október 27. péntek)
Az iskola, óvoda valamint a munkaidő végeztével autóba ültünk (a pakolást már csütörtök este megejtettük) és irány Debrecen, ahol a nagyszülők laknak. Csak a legfontosabb csomagokat vittük fel.

1. nap (2006. október 28. szombat) - Odautazás
Mindenki korán ébredt és persze ’be volt sózva’, hogy induljunk már. Azért még megreggeliztünk, elbúcsúztunk és egy fővel megfogyva 9.26-kor indultunk útnak (a pontos időadatok a család ’dokumentátorának’ köszönhetőek). Miskolc felé vettük az irányt, Görbeházánál fel az autópályára, mintha csak hazafelé mennénk. Legalább is egy darabig. Miskolc után a 3-as utat szépen megcsinálták, különösen az volt meglepő, hogy az utolsó kb 30 kilométeren teljesen új utat építettek, ami elkerüli az összes maradék települést. Így hiába néztük meg a térképen, hogy hány falun kell még átkelnünk. A határra 11.25-kor értünk. Az útleveleket ugyan megnézték, de 1 percet sem töltöttünk ott. Eredetileg a határ után akartunk koronát váltani (eddig mindig kint automatából vettünk ki, de most ’bankunk’ új csomagokat vezetett be, amivel elveszítettük havi egy díjtalan külföldi pénzkivételi lehetőségünket), amit a határnál rögtön meg is tehettünk volna, de gondoltuk biztos lesz egy csomó lehetőség még a következő településeken is. Ez sajnos nem így lett. Szerencsére volt azért nálunk valamennyi korona. Így aztán a pénzváltásról lemondva folytattuk utunkat a Szepesvárhoz (Spišský hrad), amit meg akartunk nézni. Utunk Kassán és Eperjesen át vezetett. Kassa után van egy kb. 20 km hosszú autópálya szakasz. Eperjes után útépítés lassította a haladást. Nem sokkal a vár előtt azonban volt egy alagút is, ami 5 km hosszú. A várhoz 12.44-kor érkeztünk.

Szepesvár

Posted In