www.magas-tatra.hu

A Szlovák Erdészet (SL) és a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) idén is megszervezte közös akcióját: a „Tiszta Hegyek” akció keretében erdészek és önkéntesek szedték a szemetet a Magas-Tátrában. A szemét begyűjtését segítette, hogy két hét után végre újra kisütött a Nap a Tátra felett, így szép számban csatlakoztak a kezdeményezéshez.
A cél eredetileg a Kis-Viszokához (Východna Vysoka) vezető út környékének megtisztítása lett volna, de a hó miatt a legtöbben csak a Lengyel-nyeregig (Polsky Hreben) jutottak. A szokásos hulladékokon kívül egy régi, már nem működő fényképezőgépet is találtak, amelyet a tulajdonosa a TANAP központjában akár át is vehet.
A Magas-Tátra legszemetesebb részei az Ótátrafüredről (Stary Smokovec) a Tarajkára (Hrebienok) vezető aszfaltút melletti terület, a Kőpataki-tó (Skalnaté Pleso), valamint a menedékházak (chata) környéke. Továbbra is rengeteg az eldobott szemét a hegy alatt vezető országút mentén, különösen a parkolókban. A TANAP szóvivője szerint az elmúlt 30 évben legalább 50 tonna szemetet gyűjtöttek össze a Tátrában, s a jövőben egyre több hasonló akciót kell majd szervezni. Külön örült annak, hogy az akcióban részt vevő egyetemisták közül néhányan legalább ilyenkor eljutnak a Tátrába.
Forrás:
http://nyarilap.hu/hegyek/karpatok/
817-kitakaritottak-a-magas-tatrat-a-hetvegen

A Wall Street Journalban a napokban megjelent egy túrabeszámoló a Tátráról. Szerintem nagyon érdekes, hogy egy messziről jött ember hogy látja kedvenc hegységünket.
A bevezető szerint a Tátra "az Alpok kevésbé ismert, olcsóbb alternatívája". Négy napot töltöttek a hegységben. Pozsonyból vonattal mentek Poprádra, megjegyzik, hogy az utasok nyitva hagyták az ablakokat, pedig odakint nagyon meleg volt (szerintem szegények nem jöttek rá, hogy valószínűleg nem volt légkondicionálás a vonaton :-)). Az első éjszakát Ótátrafüreden (Starý Smokovec, 1010 m) töltötték.
Másnap a "városban" lófráltak, bementek az információs irodába, ahol kiválasztották a következő napokra az útvonalat: a Felső Turistautat (Tatranská Magistrála). Az irodában fel is hívtak nekik két hegyi házat, és lefoglalták a szállást. Aznap este még jól megvacsoráztak (pisztráng, sertés, népi zenekar, szlovák sör - amit jól meg is dicsérnek).

(Írta: Réka)

Éljen-éljen, háromnapos hétvége! Szeretjük az ilyet, lehetne gyakrabban is. Irány tehát a Tátra: Zsuzsival és Csabival. A terv: egy rövid túra, majd egy kétnapos hosszabb. Szombat délelőtt indulás Miskolcról, Csabi vezet, sportosan, Zsuzsi és Réka émelyeg. Megérkezés, parkolás a Csorbatónál (Štrbské pleso, 1346,6 m), elindulás, falatozás a tó mellett, majd újra elindulás. Sietni nem kell, a cél most csak az Elülső-Szoliszkó (Predné Solisko, 2093,3 m). Az út eleje erdőben vezet, többnyire a sífelvonó alatt. A pulóver és kabát hamarosan lekerül rólunk, a szokásos caplatás miatt. Kiérve az erdősávból a sípályára az ősz színei folyamatos fotózásra késztetnek bennünket – így többet állunk, mint haladunk.

(DJ Judit írása)
2006. aug. 5.

Pár éve még állandó nyári program volt egy-egy tátrai hétvége, de tavaly nyáron már nem sikerült megegyeznünk alkalmas időpontban, és elmaradt a tömeges túrázás. Aztán Zoli pár hete ismét felvetette a levelezőlistánkon az ötletet, csak a lelkes jelentkező válaszok nem jöttek. Jó néhány e-mail váltása után úgy döntöttünk, hogy hárman is elmegyünk, nem várunk több jelentkezőre. A túra útvonalát is Zoli választotta – naná – hiszen ő ismeri közülünk legjobban a Tátrát. A hegység észak-déli átszelése volt a tervünk. Pestről ¾ 4-kor sikerült elindulnunk Miskolcra, amin csak tovább rontott, hogy Újpalotán eltévedtünk és csak kedves járókelők segítségével találtunk fel az M3-asra. Így a tervekhez képest kicsit késve értünk le Miskolcra is, ott persze már semmi gond nem volt a tájékozódással – bár biztos Pesten is könnyített volna a helyzetünkön egy térkép. Zoli és cuccainak bepakolása (átmenetileg megszabadítottuk a kocsit a kalaptartótól, mint zavaró felszereléstől), búcsú Rékától és irány Poprád. A számomra, mint sofőr számára kitűzött feladatok: érjek oda a 8-ig nyitva tartó aggteleki határhoz (ez teljesíthető távolság is volt), és 10-ig a kempingbe is úgy, hogy beleférjen egy Tesco-vásárlás is Poprádon. 10 perccel 10 előtt befordultunk a kempingbe. Mivel a másnapra tervezett hosszú túránk korareggeli keléssel járt, ezért idén hűtlenek lettünk a jól bevált Sportcamp-hez, és a Stará Lesná-i út melletti Jupela kempingben szálltunk meg. A sötét ellenére elég könnyen találtunk sátorverésre alkalmas helyet, és miután felépítettük a házainkat, megjutalmaztuk magunkat némi sörrel. Természetesen Zoli születésnapjára is koccintani kellett. A sörök mellett persze önfeledt térképnézegetést is csaptunk, és az időjárás-előrejelzés ellenére szép időről ábrándoztunk.