Kő-pataki-völgy

Első (de korántsem utolsó) Tátra-túránk után

(Az írást bacafiam küldte, köszönet érte!
A túra időpontja: 2007. május elsejei hétvége)

1. nap

Szombat hajnali 4-kor indultunk Szentesről Krisztián barátommal, s mivel elég jó tempóban haladtunk, egy kis módosítást indítványoztunk a programban, s Rózsahegynél (Ružomberok) Árva vára (Oravský zámok) felé vettük az irányt. Ezt egy jó 2 órás kitérőnek szántuk. A vár bejáratához 9-kor értünk, s némi információgyűjtés után sajnos kiderült, hogy áprilisban zárva tart, s csak előzetes bejelentkezés esetén, valamikor 10 óra után tudnánk esetleg bejutni. Ezt nem vártuk meg, így (azért nem túl szomorkásan) autónkhoz visszasétáltunk, s irány Chopok-észak! Némi öltözködést követően a Záhradky parkolóból indultunk gyalog, ám a nosztalgia végett beültünk a síelések alkalmával bejáratott Zlatý-Bažant motel bárjába, ahol egy kávéval, s természetesen egy pohár sörrel rendeztük gondolataink, s hangolódtunk rá az előttünk álló túrára. Cél a Chopok 2024 m magas csúcsa, mintegy 1000m-es szintkülönbség leküzdése után. Fél 12-kor, toronyiránt indultunk az 1-es, piros sípályán, tőlünk balra a 6-os ülős lift brummogott, vitte a síelőket és a kirándulókat felfelé. Az első kaptató után, még füves talajon álltunk meg némi táplálékot, s vizet, valamint egy apró korty ízletes Tullamore-t magunkhoz venni. Néhány fotó a tájról, ami itt már szépen kinyílt, bár a csúcsot nem, csak a kettes-ülős végállomását (1843m) engedte látni, no meg a síelőket akiket irigykedve figyeltem.

Az utolsó túranapok

(Lőrincz László írása, köszönet érte!)

Előzmények:
Családi kirándulásainkról korábban is készültek beszámolók, de azok eddig nem aknázták ki a modern technika adta lehetőségeket. Mivel tavaly karácsonyra a család birtokába került egy Canon Powershot 520 típusú digitális gép, úgy gondoltam megpróbálolkozom én is egy ilyen jellegű beszámolóval.
Először 2004 nyarán látogattunk el a Magas-Tátrába (feleségem kivételével, aki már gyerekként sokszor járt ott). A három gyereket (Orsi akkor 6 és fél, Lala 3 és fél, Anti pedig fél éves volt) felpakolva 5 napot töltöttünk ott. A rengeteg eső mellett csak a vízesésekre és a Csorba-tó (Štrbské pleso, 1346 m) körülsétálására jutott lehetőség.
2005-ben már több szerencsénk volt az időjárással. Jártunk ismét a vízeséseknél, Kő-pataki-tónál (Skalnaté pleso, 1751 m) és a Lomnici-csúcson (Lomnický štít, 2633 m). „Nagy” túránk a Tarajka (Hrebienok, 1285 m)  – Sziléziai ház (Sliezsky dom, 1670 m) – Tátraszéplak   (Tatranská Polianka, 1005 m)  útvonal volt.
Idén először nem nyáron, hanem ősszel, az iskolai és óvodai szünetben indultunk neki. Úgy döntöttünk, hogy a legkisebb gyerekünket a nagyszülőkre bízzuk, mert a saját lábán még nem jutna messzire, én pedig nem érzem magamat annyira jó erőben, hogy egy majd három éves gyereket végig a hátamon cipeljek.

0. nap (2006. október 27. péntek)
Az iskola, óvoda valamint a munkaidő végeztével autóba ültünk (a pakolást már csütörtök este megejtettük) és irány Debrecen, ahol a nagyszülők laknak. Csak a legfontosabb csomagokat vittük fel.

1. nap (2006. október 28. szombat) - Odautazás
Mindenki korán ébredt és persze ’be volt sózva’, hogy induljunk már. Azért még megreggeliztünk, elbúcsúztunk és egy fővel megfogyva 9.26-kor indultunk útnak (a pontos időadatok a család ’dokumentátorának’ köszönhetőek). Miskolc felé vettük az irányt, Görbeházánál fel az autópályára, mintha csak hazafelé mennénk. Legalább is egy darabig. Miskolc után a 3-as utat szépen megcsinálták, különösen az volt meglepő, hogy az utolsó kb 30 kilométeren teljesen új utat építettek, ami elkerüli az összes maradék települést. Így hiába néztük meg a térképen, hogy hány falun kell még átkelnünk. A határra 11.25-kor értünk. Az útleveleket ugyan megnézték, de 1 percet sem töltöttünk ott. Eredetileg a határ után akartunk koronát váltani (eddig mindig kint automatából vettünk ki, de most ’bankunk’ új csomagokat vezetett be, amivel elveszítettük havi egy díjtalan külföldi pénzkivételi lehetőségünket), amit a határnál rögtön meg is tehettünk volna, de gondoltuk biztos lesz egy csomó lehetőség még a következő településeken is. Ez sajnos nem így lett. Szerencsére volt azért nálunk valamennyi korona. Így aztán a pénzváltásról lemondva folytattuk utunkat a Szepesvárhoz (Spišský hrad), amit meg akartunk nézni. Utunk Kassán és Eperjesen át vezetett. Kassa után van egy kb. 20 km hosszú autópálya szakasz. Eperjes után útépítés lassította a haladást. Nem sokkal a vár előtt azonban volt egy alagút is, ami 5 km hosszú. A várhoz 12.44-kor érkeztünk.

Szepesvár

Posted In

Szárazság a Tátrában

Nyári tapasztalataink alapján (összesen kétszer sikerült szárazon befejezni túrát a számtalanból) a cím eléggé hihetetlennek tűnik.
Kércsi László küldte az alábbi képet, most készítette a napokban:

A Kőpataki-tavat (Skalnaté pleso, 1751 m) ábrázolja.
Máskor ilyen:

Posted In