Helyes viselkedés viharban

Az előző túrán a résztvevők között kisebb nézetkülönbségek voltak arról, hogy mit is kell csinálni, ha villámlik. Álljon itt mindenki okulására:

- maradjunk távol bármilyen víztől (ez mondjuk viharban nem könnyű - a szerk.)
- keressünk alacsony helyet, ha egy nyitott völgyben vagy mezőn tartózkodunk
- ha égnek áll a hajunk, azonnal változtassunk helyet
- kerüljük a hegygerinceket, kilátókat, ne álljunk különálló magas fák közelébe vagy alá
- ha fák között vagyunk, keressünk azonos magasságú fákból álló csoportot
- ne maradjunk sziklacsúcsokon vagy a közelükben
- ne maradjunk fémből készült felszerelések közelében, ne érintsük meg, ne viseljük őket
- szigeteljük el magunkat a talajtól, ha lehetséges (pl. üljünk rá a cuccunkra)
- gömbölyödjünk össze, hogy minél kisebb legyen a testünk felülete, takarjuk el a fejünket és a fülünket
- ne feküdünk le - ebben a helyzetben testünk nagy része érintkezik a talajjal, és vonzza az elektromos áramot

Forrás: Hegymászás. A szabadság, amit a hegyek nyújtanak. A Földgömb 99' Kiadó és a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség közös kiadványa, 2005

Posted In

Túra a Hincó-tavakhoz

(Avagy sikertelen kísérlet a Koprova-(Kapor-)csúcs (Kôprovský štít, 2367 m) megmászására)

2006. július 22-én került sor erre a "nemzetközi" Tátra-túrára (egy német barátunk is velünk tartott). Egyik túratársunk barátaival még tavaly májusban megpróbált feljutni a Tengerszem-csúcsra (Rysy, 2499 m), nem tudván, hogy ez az út májusban egyrészt tiltott, másrészt nem is járható a hó miatt. Akkor bölcsen a visszafordulás mellett döntöttek, viszont ez a sikertelen túra adta a mostani kirándulás ötletét. Végül mégsem a Tengerszem-csúcs mellett döntöttünk, mert arrafelé ilyenkor igen sokan mennek.

Posted In

Magyar turistabaleset a Téry-háznál

A szlovák hegyimentők közlése szerint július 29-én, vasárnap a Kis-Tarpataki-völgyből riasztották őket arra járó turisták a 18 300 vészhívószámon. Egy magyar hölgy megcsúszott a nedves turistaúton, elesett és beverte a fejét. A sérültet helikopteren Poprádra szállították.

Posted In

Viharos kirándulás a Sas úton

A Sas út hónapok, talán évek óta dédelgetett vágya volt Zolinak, olvasott róla a Gerinctúrák a Kárpátokban című könyvben, és ismerőseink beszámolói is csak növelték kíváncsiságát: a Tátra egyetlen turisták által bejárható, megmászható gerincét nekünk is meg kell néznünk. Erre a túrára azonban érdemes idejekorán készülni: a Murowaniec-menedékházban ugyanis gyakran hónapokkal a kirándulóidény előtt „elfogynak” az ágyak. Mi még időben jeleztük szállásigényünket négy főre, ugyanis barátainkat, Zsuzsit és Csabit is kellőképp fellelkesítette a túra ötlete. A menedékháztól telefonon azt az információt kaptuk, hogy igyekezzünk este kilenc előtt megérkezni, különben nem tudják fenntartani az ágyunkat. A szállás elfoglalásának a foglalásra küldött e-mailjük szerint délután ötig meg kell történnie, de Zoli és jómagam délelőtt dolgoztunk, így csak kettő után indultunk el a kis Fiatban, négyen, rekkenő hőségben, a csomagtartóban nagy hátizsákokkal. Zakopánéban fizetős parkolóban hagytuk két napra a kocsit. Este háromnegyed hét volt, mikor Zakopánéból Kuźnice felé indultunk. Nekem úri dolgom volt: hálózsákom Zoli táskájának súlyát növelte, mint ahogy közös táplálékkészletünk is – amiről idővel kiderült, hogy részben otthon maradt. Tehát én kisebb hátizsákkal, a túratársaim nagyobbal igyekeztek elérni a célt. Nem akartunk lemondani az ágyban alvás kiváltságáról, noha a menedékházban a folyosókon földön is lehetett volna ágyat vetni, de mi nem erre készültünk. Az út első pár méterénél sikerült „eltévednünk”. 1:50000-es térképünk nem adott egyértelmű információt a sárga jelzés kezdetéről, és ha nem szólítunk le egy lengyel turistát, akkor lehet, hogy másnap reggel kilenc körül érünk meg a menedékházba. Ez persze túlzás, de az ágyról mindenképpen lemondhattunk volna. Mire a sárga jelzés kezdetéhez értünk, 15 perccel kevesebb időnk volt a ház eléréséhez, mint amennyire az útjelző tábla szerint szükségünk lett volna – megkezdődött az ámokfutás az ágyainkért. Végül nem is értem, hogy sikerült, de már 20:50-kor átvettük a kulcsot a szobánkhoz. Fáradtan, büdösen, de nagyon lelkesen. A házhoz vezető út szépséges helyeken vezetett végig,

jaworzynka-völgy

a ház közelében pedig kinyílt a táj, és ráláttunk a másnap meghódítandó gerinc éles sziklaformáira.

Posted In